Ajánlom őket

http://dosszie.blog.hu/

Néma Papagáj

"Ami visszavetheti az embert a fejlődésben, az a hazugság" (Csernus)

Friss topikok

  • sünibaba: Jihii, poszt! :-) A tánc nekem is sok önismeretet adott. Pl. régen azt gondoltam magamról, hogy én... (2014.04.27. 06:55) Come dance with me
  • Szótlan Papagáj: @sünibaba: Nagyon hasonlóan látjuk ezt (is :-)). (2014.01.30. 20:36) Női elnyomás?
  • jorick1977: @Szótlan Papagáj: Az egyik legfontosabb dolog, megtanulni a megfelelő pillanatban a megfelelő erőv... (2013.11.09. 05:49) Még hangosabban
  • Szótlan Papagáj: @sünibaba: Nagyon szurkolok nektek, hogy összejöjjön a baba :-) (2013.10.27. 13:59) Menstruálok, tehát nő vagyok
  • jorick1977: @Szótlan Papagáj: Furcsa volt olvasni az írásodat. Tervek a pszichológiával, aztán a tanárképző, v... (2013.09.28. 07:29) A pszichológia értelmetlen?

...mert a szavak nem jók?

2013.09.21. 11:42 Szótlan Papagáj

A pszichológia értelmetlen?

Címkék: én emberek pszicho spiritualitás

Úgy érzem kissé anticipáltam a bejegyzés címével a véleményemet, de azért ugorjunk fejest, bele a közepibe. :-)

Adva van, hogy nagyon régóta érdeklődök a pszichológia iránt. Pszichológia szakra is szerettem volna jelentkezni, de aztán csak bölcsészetre adtam be a felvételit. Tulajdonképpen nem is alakult rosszul, mert a tanárképzés alatt is volt pszichológiánk, úgyhogy a kíváncsiságom ki is volt elégítve.

Aztán megküzdöttem nagymamán alkoholbetegségével (pontosabban vele küzdöttem, hiszen ő is kellett hozzá, hogy kijöjjön a pokolból). Jócskán volt lelki megterhelés és megkeményedés akkoriban is.

Azt meg már tényleg csak érintőlegesen említem, hogy ugye gyerekkoromban jöttünk-mentünk a nagyvilágban, és nagyon hamar ráálltam arra, hogy megfigyeljem az embereket, a reakcióikat.

Ja, és szerintem eléggé önkritikus is vagyok - bár olykor óhatatlanul hazudok magamnak, vagyis megcsal az egóm engem, de ez már csak ilyen, ember vagyok.

Jártam pszichodrámára, voltam családállításon, és mindig bújom, hogy milyen önismereti csoportban lehet részt venni, és hogyan tudnám még magam fejleszteni (mármint emberileg).

Aztán mostanában sok olyan hatás ért, amely arra következtetésre vezetett, hogy a pszichológia, a pszichologizálás hasznos dolog, de vannak határai.

Jelenleg is benne vagyok egy önismereti csoportban, de hogy minek már magam sem tudom. Pontosabban, tudom. Azért mert ez is egy lecke. Arra jöttem rá, hogy mekkora mázli, hogy nem pszichológusnak mentem. Én, aki magamat egyébként türelmesnek, toleránsnak és megértőnek tartom, azt kell felismerjem, hogy nem bírom az emberi butaságot. Senkinek sem vagyok a bőrében, és nagyon nehéz ítéletet hozni (meg nem is kell :-)), de rettentően felbosszant, amikor azt látom, hogy önbecsapások sorozatán megy át egy-egy ember, mert képtelen szembenézni saját magával. Nyilván ez neki is lecke. Nekem meg a lecke az egészből az, hogy aki nem kér segítséget, csak nyavalyog, mert az neki jólesik, akkor nem szabad neki segíteni. "Magad uram, ha szolgád nincs" - és tényleg mindenkinek magának kell rájönnie a problémáira (mert néha még azt is nehezen ismerjük fel, hogy mi voltaképpen a valódi probléma), és megoldani azt. Ugye egy-egy páciens akár éveket, ha nem egy egész életet tölt el különböző terápiákban, különösebb változás nélkül. Mert, hogy a pszichológus nem varázsló, aki hipp-hopp átváltoztatja az embert, az embernek magának kell tenni a változásért.

Ha magamból indulok ki, akkor nekem az a jó, ha challenge-lve vagyok (nem tudok rá megfelelő magyar szót). Ezért is tetszik a Csernus, mert ő bevállalja, hogy egy megmondó ember. A könyvei és előadásai alapján, nekem az jön le, hogy nem köntörfalaz, vagy segítő-kérdésekkel coachingol, hanem bumm, jól megrázza az embert, hogy nyíljon már ki a csipája, és mozduljon már. Egyébként a családállítást is ezért szeretem, mert ott sem magadnak kell rájönnöd, hogy akkor most mi is a szitu, hanem teljesen egyértelmű a helyzet. De azért lássuk be, a családállítás is feszegeti a hagyományos pszichoterápia határait. Kicsit misztikus, hogy honnét is jön az a sok infó, amitől feláll a családod, és 5 percen belül elkezdesz bőgni, mert minden a helyére kerül (vagy legalábbis kezd helyére kerülni).

És itt el is értünk, ahhoz a ponthoz, hogy miért is korlátozott a hagyományos pszichológia. A héten olvastam el Brian L. Weiss Életek, Mesterek c. könyvét. Aki úgy érzi, meg tud birkózni a reinkarnáció gondolatával, mindenképpen szerezze be a könyvet. Nem akarom lelőni a poént, úgyhogy aki szeretné elolvasni, ugorjon egy bekezdést :-) Arról van szó, hogy az író egy klasszikus pszichoterapeuta, elismert szaktekintély, aki egyszer elkezd egy fiatal nőt kezelni, mert pánikrohamai vannak. Másfél év és különböző módszerek után, még mindig nem haladtak szinte semmit. Aztán elkezdik a hipnózisos terápiát, és csodák csodája, nem a gyerekkorába mennek vissza a nőnek, hanem egy előző életébe (maga a terapeuta is meglepődik és sokáig nem is tudja hova tenni az egészet). Ahogy haladnak ezekkel az utazásokkal, úgy szűnnek meg rohamosan a nő pánikrohamai, szorongásai. Közben pedig kapnak üzeneteket a szellemektől, mesterektől, akik segítenek a mi kis gyarló emberi életeinkben nekünk.

Mesterekről egyébként én már korábban is hallottam egy ismerőstől. És mostanra már tudom, hogy vannak, segítenek, de elsősorban magamon kell segítenem. Tudom azt is, hogy azért kell a mostani életemben munkálkodnom, hogy a következőbe ne vigyen tovább a karmám. Nekem ez egy fontos felismerés.

Visszatérve a pszichológiához. Azt hiszem egyértelmű, hogy miért gondolom, hogy a mai formájában korlátozott felhasználásra alkalmas csak. Jó és hasznos, de nem ad mindenre választ.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemapapagaj.blog.hu/api/trackback/id/tr975527033

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sünibaba · http://dosszie.blog.hu 2013.09.22. 19:49:12

Először is, a szájam tátva maradt, mennyi hasonlóság van köztünk...
Másodszor pedig, egyetértek veled. Tapasztalatom szerint a pszichológia nagyon jó - egy bizonyos embertípusnak, és egy bizonyos határig.
Annak jó, aki akar magán dolgozni, változni, és nem ragad bele mártír, mindenki-más-a-hibás életjátszmákba. Vannak jó terápiás módszerek, rengeteget lehet fejlődni.
Viszont csak egy határig. A spiritualitás már messze túlmutat rajta.
Én úgy gondolom, csak az lépjen komolyabban a spiritualitás mezejére, akinek stabil, jól felépített, átdolgozott személyisége van. Durva nárcisztikus sérülésekkel pl. egyáltalán nem szerencsés(: Nekem az integrálszemélet rengeteget adott. Szinte a saját gondolataimat olvastam vissza - okosabb, szélesebb körű, és sokkal-sokkal összeszedettebb formában.

Szótlan Papagáj · http://nemapapagaj.blog.hu 2013.09.23. 19:39:03

@sünibaba: Igen, én is ahogy olvasom a blogodat, mindig elcsodálkozom, mennyi minden összecseng :-) És igen, nagyon jó meglátás, hogy a komoly spiritualitással csak annak szabad foglalkoznia, aki megérett rá (különben az egész csak önáltatás). Egyébként baromi nehéz dolga van egy pszichomókusnak: elmegy hozzá egy ember, mert tele van sérüléssel, fixációval, frusztrációval stb. És akkor elkezdődik a verkli, hogy bár kezdi felismerni a problémáit, de igyekszik mindent másra kenni. Ezen hogy lehet vajon szakemberként segíteni?
Az integrálszemléletről még nem hallottam. Mesélsz róla?

sünibaba · http://dosszie.blog.hu 2013.09.24. 19:58:12

@Szótlan Papagáj: Az integrálszemlélet Ken Wilber nevéhez fűződik. Én A működő szellem rövid történetét olvastam tőle, meg Gánti Bencének, a magyarországi Integrál Akadémia megalapítójának írásait. Nagyon röviden összefoglalva a tudat evolúciójáról szól, elkülönít 3 szintet: a preracionálist, a racionálist, és a transzracionálist. Tkp. egyesíti a nyugati pszichológia és a különféle, Távol-Keleten elterjedt spirituális hagyományokat. A pszichológia az érett, integrált egó kialakításában tud segíteni; utána következnek a transzperszonális, az egót meghaladó, mondhatni spirituális szintek. Az alacsonyabb tudatszinten lévők nem érthetik meg a magasabbat, fordítva viszont igen. Wilber egyfajta meghaladva megőrzést ír le: a már meghaladott tudatszinteket integráljuk, beépítjük magunkba. Huh. Lehet, kicsit zagyva lett, nagyon ajánlom, nekem sokat adott a világszemléletemhez.

Szótlan Papagáj · http://nemapapagaj.blog.hu 2013.09.24. 20:43:19

@sünibaba: Ez egészen jól hangzik. Utána nézek a könyveknek, köszönöm. Egyébként pont ma reggel ugrott be a metrón (vagy a villamoson?), hogy jó-jó a pszichológia, de az igazából az egó gyógyítója nem a léleké. És erre tessék, most kb. ugyanezt írod le :-)

jorick1977 · http://bekasto.blog.hu 2013.09.28. 07:29:01

@Szótlan Papagáj: Furcsa volt olvasni az írásodat. Tervek a pszichológiával, aztán a tanárképző, végül az egésznek egy sokkal szélesebb perspektívából való szemlélete. Én is hasonló köröket futottam :) Mindig jó érzés, ha látsz mást is az úton. Azzal az illúzióval tölt el, hogy jó irányba mész :)
A pszichológiával kapcsolatban teljesen igazatok van szerintem. Arra jó, hogy az egó rendszereiben beállt meghibásodásokat az egó keretei között megjavítsa. Azzal már nem tud mit kezdeni, hogy a probléma az egó diszfunkcionális működése. A problémáit is az okozza, hogy nem arra használjuk, amire való. :)
süti beállítások módosítása