Először is az jutott eszembe, hogy elnézést kell kérjek a provokatív címért. Aztán leesett: ugyan mi is ebben a provokatív? Egy ma olvasott cikk szerint a Föld népességét tekintve minden negyedik emberrel megtörténik a havi vérzés. Valamint mindenki találkozott már olyan emberrel, aki menstruál - ha mást nem, az édesanyjával biztosan.
Nagy Ő mindig a nagypapája mondását emlegeti: soha ne bízz olyan élőlényben, aki napokig vérzik és nem hal bele. :-) Ezek lennénk mi, nők: (v)érző lények.
Szóval, a menzesz. Amikor kislány voltam, és abba a korba értem, amikor már várható volt a menstruációm megjelenése, már tűkön ültem, hogy végre nagylány lehetek. Valami fura gondolat folytán, arról fantáziáltam, hogy ez olyan nagy dolog lesz, hogy otthon kell maradnom megvárni az első menzeszemet - mintha csak előre tudható lenne, mikor jön meg. Nem tudom, miért gondoltam azt, hogy ezt otthon kell megvárni (talán a kollektív tudatból szívtam le, hogy a nő ki sem teheti a lábát a házból, ha menstruál, mert az tisztátalan?), mindenesetre bizodalommal és büszkeséggel vártam. És szerencsére nem okozott lelki törést az első vérzésem. Fájdalommentes volt (többnyire az is mind a mai napig), és mióta először megjött, azóta szinte órát lehet, hozzá állítani, olyan pontos. Azt hiszem, nekem ezzel szerencsém van (kopp kopp kopp). Van olyan ismerősöm, aki olyan fájdalmakkal küzd, hogy dolgozni alig bír. És van olyan is, akinél normális, hogy hónapok maradnak ki két menzesz között. És van aki a PMS-es hisztiktől szenved. De hát ahány nő, annyi ciklus.
Sokat hallok mostanában női jógáról, női ciklus workshopról, női élmény csoportról stb. És sokat hallok arról is, hogy a nők nem tudják megélni a ciklusukat, úgy, ahogyan azt kellene. Különösen igaz ez a menzeszhez való viszonyra. Mindenáron el akarjuk titkolni, hogy éppen menstruálunk: ennek állítólag legékesebb példája a tamponhasználat. Én alapvetően tampon-párti vagyok, mert kényelmesebbnek és higiénikusabbnak tartom a betétnél. De azt mondják az okosak, hogy egyáltalán nem annyira higiénikus, mint amilyennek tűnik, tudniillik a hüvely folyamatosan bolygatva van a felhelyezéssel/kiszedéssel, szabad teret engedve ezzel a kórokozóknak egy egyébként védett helyen (mondjuk erre már rég kitalálták az applikátoros tampont - amit a fél nyugati világ használ, csak Magyarországra nem jutott még el, nem is értem miért, pedig a legelterjedtebbet itt gyártják, haha). Aztán a hardcore vélemények szerint azért sem jó a tampon, mert nem engedi természetesen úton kifolyni a vért. Na mert ugye, a menzesz egy megtisztulási folyamat. Feltételezem, mind testileg (hüvelyileg), mint lelkileg fontos lenne, hogy végigfolyjon az a nyálkahartyás vér.
Mit is jelent a menstruációs vér? Jelzi azt, hogy ebben a hónapban nem sikerült a megtermékenyülés. A menzesz ekképpen ekinthető egy "gyászfolyamatnak" is. Biológiailag arra vagyunk beállítva, hogy utódot nemzzünk, és ha ez nem jött össze, akkor jön a vér. Ami egyébként valóban megtisztulás. A régi hiedelemnek van némi alapja, ti. hogy a nő menzesz alatt "tisztátalan": valóban, a méh faláról leválik a nyálkahártya, plusz kilökődik a nem megtermékenyült petesejt. Minden feleslegeset kitesz a testünk, és kezdődik minden elölről. Gondolom ezt a részt kéne jobban megélnünk, nőként, és a következő ciklusra ebből merítkezni. Lássuk be, ez egy elég komoly tisztulási folyamat.
Ami a lelki hátteret illeti, E. Tolle azt írja, hogy a nők azért is állnak közelebb a megvilágosodáshoz, mert menstruálnak. Ugyanis minden fájdalom egy krízishelyzet - és a havi vérzés miatt a nőknek minden hónapban részük van kisebb-nagyobb fájdalomban -, és minden krízishelyzet egy lehetőség a felemelkedésre. Mert a fájdalomnak, szenvedésnek megadással kell járnia, és ez elvisz a tudatos jelenléthez, majd a békéhez. Egyébként Tolle a menstruációt a női kollektív tudattal is kapcsolatba hozza, ami szerintem baromi érdekes. Mivel ezt én nem tudom értelmesen megfogalmazni, inkább idézek tőle:
"A női fájdalomtest, amelyből minden nő kiveszi a részét, azzal a borzasztó fájdalommal kapcsolatos, amivel a nők évezredekig tartó, rabszolgaként és értéktelen birtoktárgyként való kezelése járt. Azt megelőzően akadt ugyan olyan időszak is, amikor a nők az őket megillető jogokkal rendelkeztek, de a legtöbb országban sajnos évezredekig a nők a patriarchális, az elmedominálta tudatosságállapot áldozatai voltak. Ez pedig különösen érezhetővé válik, amikor a menstruációs időszak – a nőiesség biológiai szintű megnyilvánulása – elkezdődik. Az ekkor jelentkező, intenzív fájdalom automatikusan fölébreszti a női fájdalomtestet." (http://ujkorklub.shp.hu/hpc/web.php?a=ujkorklub&o=eckhart_tolle_:_mit_tegyunk_a_fajdalomtesttel__oPkM)
Hogyan is fejezhetném be máshogy ezt a bejegyzést, mint így: menstruálok, nő vagyok, jelen vagyok.
