Antonio Tabucchi írja az Indiai éjszaka c. könyvében, hogy az angolok (és úgy en bloc az európaiak) sokszor használják az "actually" és a "practically" kifejezéseket. Ez talán pesszimizmusra vall, vagy fensőbbségre, esetleg cinizmusra.
És valóban, mintha félnénk a szavak valódi értelmétől. Az erejüktől. És ezért egy "tompító szót" iktatunk közbe a mondandónkba. Én is rengetegszer használok ilyen kifejezéseket: gyakorlatilag, valószínűleg, alapvetően, valójában stb. Persze ezek segítik tagolni a beszédemet, a hallgatóság figyelmét jobban koncentrálja. De igazából (hopp, még egy szavacska!) ezek a szavak semmit sem jelentenek. Inkább csak azt fejezik ki, hogy amit mondok, attól egy kicsit elhatárolódni is kívánok. Én például tudom magamról, hogy nem szeretek határozottan kiállni ilyen vagy olyan vélemény mellett, mert mindegyikben megtalálni vélem az igazságot. Amikor pedig fogalmazok, akkor vigyázok, hogy ne legyen túl nyers a stílusom. Kicsit talán félek is, hiszen ha nem teszem oda, hogy "valószínűleg" vagy "apparently" (ez a kedvencem), akkor az olyan, mintha egyetlen egy igazságot mondanék, holott nem biztos, hogy az úgy van, ahogy azt én képzelem.
Mert látszólag a Föld gömbölyű, de én valójában sosem láttam a saját szememmel. Vagyis: a Föld gömbölyű, de én sosem láttam a saját szememmel.
