Nemrégiben olvastam el Deepak Chopra Buddha c. könyvét (ajánlom buddhistáknak, keresztényeknek, muzulmánoknak, izrealitáknak, ateistáknak, szkeptikusoknak, és mindenkinek aki szereti :-)). Buddha életéről szól, regényes formában. Nem akar megtéríteni, nem akar semmiféle spirituális útra terelni, és nem is akarja eljátszani a hozzáértő teológus történészt. Csak leírja - gondolom némi elképzelt elemekkel dúsítva -, hogy mi vezetett Sziddhárta (későbbi Buddha) megvilágosodásáig.
Szép és érdekes történet. Gondolatébresztő is, persze. Az mindenképpen az, hogy a végső megvilágosodás maga a semmiben - vagyis tértől és időtől független - való létezés volt Buddha számára. Melynek konklúziója számomra: gürizhetünk mi a Földön, az utolsó élet ciklusunk végeztével, amikor kijutunk a szamszárából, valójában a semmibe merülünk.
Ennél azonban még inkább elgondolkodtatott az a tény, hogy Sziddhárta a megvilágosodás útján elindulva se szó se beszéd, elhagyta a családját (feleségét és kisbabáját), akik aggódással teli éveket töltöttek nélküle. Persze később visszatért hozzájuk, de jó pár évig azt hitték már nem is él. Szóval: Sziddhárta elhagyta otthonát-családját, hogy megértse a lét valódi értelmét, hogy megvilágosodjék, hogy kilépjen a fizikai, csalóka világból, vagyis hogy ego-mentes legyen. Na de, ez valahol nem egy fajtája az önzőségnek? Kétségek között hagyni szeretetteidet, hogy te megvilágosodhass. Persze, értem én: ha mindenki buddha lenne, nem aggódna senki semmiért és senkiért. Hiszen az aggódás is egoból fakad.
Egyébként, ahogy ezeket a sorokat leírom, beugrik Erőss Zsolt. Sosem voltam hegymászó-fan, de mégis megrendített a története, halála. Nem azért mert sajnálom őt; hiszen tudta mit tesz, hova megy. Hanem talán az rendített meg, mekkora haragot gerjesztett ez a magyar társadalomban. Sokan a nyálukat verték, hogy micsoda önző dög ez az Erőss Zsolt, aki bolond hóbortja miatt elhagyta most már végképp a családját. Mi az, hogy az ember az életét kockáztatva elmegy hegyet mászni, nem törődve a gyerekeivel, akik apa nélkül nőnek majd fel.
Nos, tulajdonképpen Erőss Zsolt is egyfajta buddha volt talán. A nagy szitkozódás közepette, valaki az FB-n megjegyezte egy ismerős indulatos megjegyzésére reagálva: "Mit tudhatja a szúnyog, miért akar repülni a sas". És igaza van: mindannyiunk hátán ott van a szárny, de csak kevesen használják ki az igazi lehetőségét a repülésnek.
