Ül a "sztárbáksz"-ban,

görnyedve helyezi könyökét térdére,

öltönyös férfi,

maga sem érti,

miért vett egy kis csokor rózsaszín

rózsát.

Várja a múzsát,

issza a láttét,

a bögrén a neve: Te Balek.

Napbarnított, határozott arca

most kissé gondterhelt,

ijedten néz maga elé:

nem fog már jönni, hiába a rózsa.

Ül tovább a "sztárbáksz"-ban,

hömpölyög a turista tömeg a szeme előtt,

ő csak issza a láttét,

az ezerforintos kávét.

Nem segít ez sem, pedig szép a rózsa,

de akinek hozta,

annak megvan az oka,

miért hagyta,

őt egyedül ott, a "sztárbáksz"-ban.