Mondj három dolgot magadról!
Én ezeket mondanám: lány vagyok, kritikus vagyok, nyitott vagyok.
Nem tudom miért tartottam fontosnak elmondani, hogy a nőnemű vagyok. Mégis praktikus támpontként kezelem. Talán azért mert sok minden benne foglaltatik: érzékenyen szemlélem a világot, szeretek semmiségekről csacsogni (na jó, azért a legújabb sminkdivatról nem, mert nem érdekel), egy szép napon anya leszek (remélhetőleg).
Kritikus vagyok. Anyukám mindig azt mondta - már jóval kamaszkorom óta -, hogy én vagyok az örök ellenzék. Valóban: az élő fába is belekötök, ha kell. Egy másodperc alatt elemzem le a helyzetet amiben vagyok. Más kérdés, hogy csak nagy ritkán nyilvánítom is ki a véleményem. A filozófia tanárom mindig azt mondta, hogy a kritikai gondolkodás abban áll, hogy először mondunk nemet, aztán átgondoljuk, és utána esetleg igent mondunk. Osztom a nézetet, bár nem ennyire markánsan: mielőtt bármit is mondanék, elemzek és utána mondok igent vagy nemet. De azért igyekszem mindenben rámutatni az érem másik oldalára. A környezetemnek ez olykor fárasztó, de legalább nem vagyok birka - szerintem.
Nyitottság. Talán pont azért, mert kritikus vagyok , és az érem másik oldalát is látom, nem nagyon ítélkezem. Elém teszel egy fekete meg egy fehér szoknyát, én mindkettőben meglátom a jót/rosszat.... és a szürkét választom :-). Nem szeretek senkit sem megítélni iskolázottság, bőrszín, felekezeti hovatartozás, szexuális beállítottság stb. alapján. Attól szép a világ, hogy sokszínű.
Na mármost, szépen felállítottam a magam alapszemélyiségét. Ez lennék én? Ha akarom igen, ha akarom nem. Mondhatnám azt is, hogy barna a hajam, visszahúzódó vagyok és szeretek nyelveket tanulni. Ez mind ugyanúgy igaz.
Vajon miért bizonyos tulajdonságoktól teszem magam függővé? Miért gondolom, hogy ez bármit is számít? Azért mert erre vagyok szocializálva? Mert már az óvodában bizonyos jó és rossz tulajdonságok elkülönülnek, és csak a jókért simogatják meg a buksinkat?
És mi lenne ha én csak én lennék?
Te milyen három dolgot mondanál magadról? Miért?
