Túl vagyok Tollén. (Update azoknak, akik a sajtra asszociálnának: http://www.eckharttolle.com/books/now/) Azt kell mondjam nagyon elgondolkodtató amit ír.
Magáról a könyvről: semmi felesleges sallang, ömlengés, nyáltenger (lásd Viskó, ami szintén jó történet, csak hát habos-babos). Tökéletesen érthetően viszi végig a fonalat, ott és csak azt ismétel, ami valóban fontos. Nem éreztem azt, hogy a szájbarágós lenne. Csak leírja, hogyan is működik ez a megvilágosodás (= belső béke), aztán te kezdj vele amit akarsz.
Magáról a belső békéről: nem is tudom, hogy módszernek nevezzem-e azt, amit elénk tár. Az agykontrollosok szeretnék ennek tudni, de szerintem itt másról van szó. A mindennapi életben ugyan felhasználhatók az alaptételek, de ez ennél sokkal több. Mert ha teszem azt félek a sötétben (márpedig félek... hülye dolog, 23 éves koromban jött előtte sosem volt ezzel bajom, mindegy, hosszú történet), szóval ha félek a sötétben elkezdhetem mantrázni azt, amit Tolle mond. Hogy koncentráljak a mostra; hogy irányítsam a figyelmemet, a tudatomat a jelenre; kapjam rajta az elmémet, hogy már megint a múltban/jövőben van; hogy kérdezzem meg magamtól, vajon hiányzik-e bármi most, a jelen pillanatban, nem két másodperc vagy félóra múlva, hanem M O S T. Tehát egy ilyen szorongásos helyzetből (szorongás = jövőtől való alaptalan félelem) ez a technika segíthet kibillenni. De ez csak a jéghegy csúcsa. A teljes megvilágosodás egy átfogó jellegű szemléletváltás. Mert a félelmek, szorongások, fóbiák összetörése csupán az ego halálának kezdete. És el lehet kezdeni nagyon mélyre ásni, leásni egészen odáig, ahol a béke van (direkt nem a boldogság szót használj ő sem).
És ami még érdekes volt, az az amit a kommunikációról ír. Hogy az emberek sokszor csak látszólag figyelnek egymásra, de ennél lehetne sokkal jobban is. Szívvel lélekkel, ego nélkül. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány, egoharctól mentes beszélgetésben vettem részt életemben (!). Mert valóban csak felületesen kommunikálunk egymással, igazi odafigyelés nélkül. Pedig csak koncentrálni kell a másik energiájára.
De a legnagyobb konklúzió (és ezt már a jó öreg Leibniz is megmondta. Voltaire jól le is hurrogta érte :-)): minden úgy van jól, ahogy van (a világok lehető legjobbikában).... csak el kell tudni fogadni.
Ja, és ne ítélkezz - hogy ne ítéltess.