Nemrég láttam egy riportot a Naplóban, ahol azt mondták, egy felmérés szerint az EU-n belül Magyarországon a legrosszabb a nők helyzete, már ami az egyenlő bánásmódot illeti (teljes riport itt: http://tv2.hu/musoraink/naplo/140112_tragikus_a_nok_helyzete_magyarorszagon.html).
A riportban egyébként még a szórakozóhelyeken szedett belépődíjakról is szó esik: ti. hogy sok helyen nem kell a nőknek fizetni belépőjegyet, míg a férfiaknak igen. Az ügyet elindító srác szerint ezzel azt sugallják, hogy a nő a termék, a pasi meg értelemszerűen a fogyasztó, aki fizetett a szolgáltatásért (erről még többet itt: http://magyarnarancs.hu/publicisztika/miert-nem-szopatom-a-lanyokat-a-fizetos-bulival-87576). Értem én, hogy miért mondja Teczár Szilárd azt amit mond. Azonban halkan megjegyzem: én soha, egyetlen ingyen belépős buliban sem éreztem magam kiszolgáltatottnak, vagy akár terméknek. És soha nem is éreztették velem a férfiak. Vagy ha történt is ilyen, az egy sima házibuliba is megtörténhetett. Ez nem a belépődíjtól függ, hanem az embertől, vagyis, hogy ki mennyire kurvoid alkat, és ki mennyire tahó paraszt. Mindemellett, sajnálom szegény srácot, amiért a korlátolt agyúak neki támadtak, mert valóban fontos témát vetett fel.
A videóban a Magyar Nők Szövetségének elnöke azt mondja, Magyarország egy nagyon patriarchális társadalmi modellre lett berendezkedve. Ez roppant hangzatos ugyan, de én úgy gondolom, a miénk valójában egy rejtett matriarchális társadalom. Bár a parlamentben nem elégséges uniós szinten nézve a nők létszáma, de, hogy egyébként legtöbbször a családban a nő a főnök, és ők mozgatják hátulról a szálakat, az tuti. Cherchez la femme! És egyébként hozzánk képest, nem sokkal több nő jut vezető pozícióba külföldön sem.
Magyarországon élő, külföldi férfi ismerőseimtől gyakorta elhangzik, hogy nem kis idő kell nekik, míg hozzászoknak, ahhoz, hogy itt bizony a lányok diktálnak - mind családi, mind párkapcsolati szinten. Ez Nyugat-Európában nagyon nem így van. Nem mondanám, hogy ott a férfi a főnök, hanem inkább azt, hogy ki-ki megy a saját feje után. Volt egy angol, jó ötvenes kollégám, aki rendszeresen kihagyta a feleség családjának éves összejöveteleit, mert nem bírta az egyik rokont, így nem utazott el a nejével és a gyerekeivel vidékre, hanem inkább otthon maradt két napra. Hát nálunk ez szinte elképzelhetetlen lenne. Hogy a férfi úgy dönt, hogy ő márpedig nem megy el a családi buliba, a gyerek óvodai előadására stb.? Ne viccelj! A család, az család.
Egyenlő nemi szerepek. Szépen hangzik, de nem biztos, hogy én a munka, és a háztartás vezetése mellett még kocsit is szeretnék szerelni, meg karbantartani a házat/lakást, ügyeket intézni stb. - mert a férfiak ugyanúgy dolgoznak a családért, a munka mellett. Úgyhogy azzal jönni, hogy de a nők a gyereknevelés mellett még ezer más feladatot is ellátnak, elég bicskanyitogatónak hangozhat férfi szempontból. Merthogy egy valamire való férfi ugyanannyit "dolgozik" pluszban.
Korántsem mondom azt, hogy a nőnek halomra kell szülnie a kölyköket, és háztartást vezetni, mert ez a dolga - ahogy azt egy elmés képviselő megjegyezte nemrégiben. De azt hiszem, hogy a nőknek Magyarországon nagyon jól dolguk van, például a két évi gyes/gyeddel. Franciaországban például még szinte be sem gyógyultak a varratok, 3 hónap után mehetsz vissza dolgozni. Választhatod persze, hogy nem mész, de akkor háztartásbeli leszel, és a férjed fog eltartani, ami elég kiszolgáltatott érzés - nesze neked egyenlő bánásmód. Persze tudom, sokan visszavágynak a munkába már fél- egy év után (és szerintem én is így leszek ezzel): annál jobb, a munkahelyed örül, hogy nem kellett két évig nélkülözni téged. Egyébként ismerek olyan anyukát is, aki 10 hónap múlva ment vissza dolgozni (nem azért mert muszáj volt, hanem mert akarta), és utólag nagyon nagy lelkiismeret-furdalása volt, hogy "elhagyta"a a gyerekét - így a másodikkal már másfél évet volt otthon. Amiben viszont még tény, hogy fejlődni kéne: kisgyerekes anyukák részmunkaidős állása. A multik szerencsére már egyre többször lehetővé teszik ezt, de kis magyar vállalkozásoknak nem igazán van rá lehetősége. És ebben tényleg le vagyunk maradva nyugat-európai társainkhoz képest (ott viszont fele ennyi időt sem töltenek a gyerekkel...haha).
Szóval egyenlő bánásmód: nem akarok demagógnak tűnni, de én azt hiszem, a legegészségesebb, ha tiszteletben tartjuk egymás nemi szerepeit, és persze azt is, hogy különbözőek vagyunk. Mindenesetre nem tartom szerencsésnek összemosni a nemi határokat.