Ajánlom őket

http://dosszie.blog.hu/

Néma Papagáj

"Ami visszavetheti az embert a fejlődésben, az a hazugság" (Csernus)

Friss topikok

  • sünibaba: Jihii, poszt! :-) A tánc nekem is sok önismeretet adott. Pl. régen azt gondoltam magamról, hogy én... (2014.04.27. 06:55) Come dance with me
  • Szótlan Papagáj: @sünibaba: Nagyon hasonlóan látjuk ezt (is :-)). (2014.01.30. 20:36) Női elnyomás?
  • jorick1977: @Szótlan Papagáj: Az egyik legfontosabb dolog, megtanulni a megfelelő pillanatban a megfelelő erőv... (2013.11.09. 05:49) Még hangosabban
  • Szótlan Papagáj: @sünibaba: Nagyon szurkolok nektek, hogy összejöjjön a baba :-) (2013.10.27. 13:59) Menstruálok, tehát nő vagyok
  • jorick1977: @Szótlan Papagáj: Furcsa volt olvasni az írásodat. Tervek a pszichológiával, aztán a tanárképző, v... (2013.09.28. 07:29) A pszichológia értelmetlen?

...mert a szavak nem jók?

2013.07.08. 20:39 Szótlan Papagáj

Nagy Ő

Címkék: szerelem idézet házasság

Amikor először láttam mintha egy fehér, villódzó fény vette volna őt körül, ezért is figyeltem fel rá. Szinte villogott felette a kis nyilacska, hogy ő az.

Megismerkedésünk második hetében olyan bizonyosságot éreztem, mint még soha semmivel kapcsolatban. Bizonyosság, hogy vele élem le az életem. Nem voltam sosem romantikus lélek, és vele kapcsolatban sem ültem rózsaszín felhőn. Egyszerűen biztos voltam benne, bennünk és az életünkben.

*Nyáltenger következik*

Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár, akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén. Amikor pedig ezek az emberek találkoznak, és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét, s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik, hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt. A Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet, s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik, pihen és kincsét keresi, alkotott egy vele rokon lelket is. (Coelho)
*Nyáltenger vége*

Az eddigi négy év alatt, amit együtt töltöttünk nem vergődtem egy pillanatig sem kétségek között, hogy vajon jól választottam-e. Egész egyszerűen nem tudom jobban megfogalmazni a kapcsolatunkat, mint, hogy TUDOM, hogy kettőnknek dolgunk van egymással ebben az életben. Az eddigiek alapján, úgy tűnik - ha van reinkarnáció - akkor ez egyfajta jutalom-kapcsolat :-)

Nem győzök minden nap köszönetet mondani a sorsnak, hogy vele lehetek, és hogy tanulhatok tőle. Hogy így egymásra vagyunk hangolva. Hogy támogat és, hogy támogathatom. Hogy szeret, és, hogy szerethetem. Köszönöm.

2 komment

2013.07.04. 20:50 Szótlan Papagáj

B A L A T O N

Címkék: impressziók

Ráérős reggeli a teraszon.

Málnaszörp, sör. 

Fetrengés a mezőn.

Nyolcas a biciklikerékben.

Darázsvadászat ebédnél.

Hosszú olvasások a padláson a száműzött könyvek között.

Gumimatrac-csata a vízben.

Lángos és jégkrém.

Száradó haj a hűvös szélben.

Piros-fehér, fehér-piros: fürdőruha csíkja a bőrön.

Végeérhetetlen családi kártyapartik.

Világmegváltó beszélgetések alkonyatkor.

Csillagles augusztusban.

 

Balaton, én mindig is így szerettelek!

Szólj hozzá!

2013.06.30. 15:43 Szótlan Papagáj

Megéri-e buddhának lenni?

Címkék: vélemény irodalom vallás spiritualitás filozófálgatás

Nemrégiben olvastam el Deepak Chopra Buddha c. könyvét (ajánlom buddhistáknak, keresztényeknek, muzulmánoknak, izrealitáknak, ateistáknak, szkeptikusoknak, és mindenkinek aki szereti :-)). Buddha életéről szól, regényes formában. Nem akar megtéríteni, nem akar semmiféle spirituális útra terelni, és nem is akarja eljátszani a hozzáértő teológus történészt. Csak leírja - gondolom némi elképzelt elemekkel dúsítva -, hogy mi vezetett Sziddhárta (későbbi Buddha) megvilágosodásáig.

Szép és érdekes történet. Gondolatébresztő is, persze. Az mindenképpen az, hogy a végső megvilágosodás maga a semmiben - vagyis tértől és időtől független - való létezés volt Buddha számára. Melynek konklúziója számomra: gürizhetünk mi a Földön, az utolsó élet ciklusunk végeztével, amikor kijutunk a szamszárából, valójában a semmibe merülünk.

https://www.deepakchopra.com/video/view/231/ask_deepak__why_did_buddha_get_enlightened_under_the_tree

Ennél azonban még inkább elgondolkodtatott az a tény, hogy Sziddhárta a megvilágosodás útján elindulva se szó se beszéd, elhagyta a családját (feleségét és kisbabáját), akik aggódással teli éveket töltöttek nélküle. Persze később visszatért hozzájuk, de jó pár évig azt hitték már nem is él. Szóval: Sziddhárta elhagyta otthonát-családját, hogy megértse a lét valódi értelmét, hogy megvilágosodjék, hogy kilépjen a fizikai, csalóka világból, vagyis hogy ego-mentes legyen. Na de, ez valahol nem egy fajtája az önzőségnek? Kétségek között hagyni szeretetteidet, hogy te megvilágosodhass. Persze, értem én: ha mindenki buddha lenne, nem aggódna senki semmiért és senkiért. Hiszen az aggódás is egoból fakad.

Egyébként, ahogy ezeket a sorokat leírom, beugrik Erőss Zsolt. Sosem voltam hegymászó-fan, de mégis megrendített a története, halála. Nem azért mert sajnálom őt; hiszen tudta mit tesz, hova megy. Hanem talán az rendített meg, mekkora haragot gerjesztett ez a magyar társadalomban. Sokan a nyálukat verték, hogy micsoda önző dög ez az Erőss Zsolt, aki bolond hóbortja miatt elhagyta most már végképp a családját. Mi az, hogy az ember az életét kockáztatva elmegy hegyet mászni, nem törődve a gyerekeivel, akik apa nélkül nőnek majd fel.

Nos, tulajdonképpen Erőss Zsolt is egyfajta buddha volt talán. A nagy szitkozódás közepette, valaki az FB-n megjegyezte egy ismerős indulatos megjegyzésére reagálva: "Mit tudhatja a szúnyog, miért akar repülni a sas". És igaza van: mindannyiunk hátán ott van a szárny, de csak kevesen használják ki az igazi lehetőségét a repülésnek.

Szólj hozzá!

2013.06.24. 21:19 Szótlan Papagáj

A kezedben ülsz, tartod magad

Címkék: emberek fikció impressziók fiú-lány

Fülledt nyári nap. A földön ülsz, nézegeted a fotóit, amit jártában-keltében készített. Profik és beszédesek. A szívedig hatol. Jelen van benne a részlet és a mindenség. Kicsit szerelmes vagy talán. Megfoghatatlan, szilaj. Mint a képei. Varázslatos délután. Hagyod magad a sodródásnak.

Isztok egy koktélt. Végigsuhantok a pasztell városon. Később már csak a színekre és a sodrásra emlékszel: szürke, bézs, macskakő, vörös bőrfotel, zöld ital, ananásszal a tetején. Emberek mindenhol, fülledten nevetnek. Alig várod, hogy a sarkon felbukkanjon egy tűzfújó. Artisták. Mind artisták vagytok egy groteszk cirkuszban. Megfejtenéd őt, aki továbbra is merengve titokzatos. Csak a képei beszélnek. Helyette. "Ha volna két életem" - dúdolja. Te pedig forogsz, az agyad pörög: vajon létező létező ő? És ő tudja vajon, hogy varázslatos a helye a világban, amit kreált magának?

A felvonulásnak vége, hosszú snitt.

Egy kocsmában találkoztok. Nyitott vagy. Ömlik belőled a szó, ő pedig önti beléd az italt. Száraz fehéret. A padlón bordó színek játszadoznak. Kint szakad a hó. Elcsábulsz kicsit. Kever egy koktélt. Bámulod a könyvtárát. Egyenként húzod végig az ujjad régi és új gerinceken. A könyvekén. És ő a tiéden - ha hagynád magad. Képeket mutat - ismét. Északi sarkkörön vagy. Megfoghatatlan - ismét. Rózsaszín fehérség vesz körül, éteri zene áramlik a lakásban, a lelkeden át. Fenyőfa illata csap bele a csendbe. Mosolyogsz. Már nem akarod tudni, hogy ő mennyire és hogyan létezik. Ott vannak a képei, helyette. És ő is ott lenne neked, benned - de nem hagyod.

Véget ér a szín(es)darab. Taxi ajtót bevágod magad után. Mintha intene a kertkapuból, vállat vonsz. Ledőlsz az ágyra, zuhansz a végtelenbe, az elektro bossa nova ritmusára. Egy részlet vagy csak a fotón.

https://www.youtube.com/watch?v=WZqdyeDMrJo&list=PLD534A72872C58406

Szólj hozzá!

2013.06.21. 19:30 Szótlan Papagáj

Lassan járj...

Címkék: emberek Budapest

Slow-mozgalom volt Budapesten a héten (https://www.facebook.com/events/522823371087016/526493494053337/?notif_t=plan_mall_activity). Baromi jó kezdeményezés (de persze egyik programra sem tudtam elmenni, mert sosem érek rá semmire :-)). A lényeg: lassulj le egy kicsit a rohanásban, szánj minőségi időt magadra. Reggelizz meg rendesen, tápláld a szellemed könyvekkel, jógázz, nyugodj le egy kicsit. És tényleg.

Napi 8 órát gürcölünk, futunk a busz után, hétvégén bevásárlás, buli, rokonlátogatás. A melóban szorítanak a határidők: pushol a főnök, mert őt is pusholják, te tovább pusholod a munkatársaid/partnereket/klienseket...(ezt hívom én "baszogatási-láncnak"). Aztán ott vannak a csekkek, hitelek. Mire véget ér az ehavi befizetési kör, keződik a másik. Még sorolhatnám.

Csak ülni, bámulni ki a fejedből, gondolkozni, megvitatni az élet nagy dolgait, nagyokat enni közösen, mozogni, kitisztítani az elmédet. Lelassulni, sokáig élni.

1 komment

2013.06.19. 20:11 Szótlan Papagáj

Az erkölcstan margójára

Címkék: média vélemény emberek

Múlt héten néztem az egyik reggeli beszélgetős tv-műsort, ahol az erkölcstan oktatásról volt szó. A cseles riporter jól bele is kérdezett a tutiba, amikor is azt feszegette, hogy akkor most valóban csak olyan pedagógus taníthat erkölcstant, aki nem dohányzik, nem vált el, és nem néz pornót (konkrétan ezt e kérdést tette fel egy leendő erkölcstan tanárnak: "Akkor maga sosem nézett még pornót?"... mire a pasi köpni-nyelni nem tudott, majd mosolyogva, megkerülve a kérdést, csak annyit mondott, hogy: "Ki ne ült volna már be egy olyan filmre a moziba, amiben volt erotikus jelenet?" :-)).

Na mármost, a Szülők Országos Szövetsége (vagy Szervezte vagy valami hasonló) még tavasszal kiadott egy nyilatkozatot arról, hogy szerintük milyen az erkölcsös erkölcstanár - ebben sorolták fel többek között a fent említett példákat. Pár nappal később persze közölték (talán némi média nyomásra), hogy csak ironizáltak, mert ezzel az oltári nagy badarsággal szerették volna felhívni a közfigyelmet arra, hogy milyen nehéz is meghatározni, mi tartozik az erkölcsös ember fogalmába.

Az én véleményem - és ezt csak azért merem leírni, mert nekem (máshol, egy másik országban) volt erkölcstanom a suliban:

Az erkölcstan tanár nem pap. Nem várhatók el tőle azok amelyek egy paptól igen (persze most abba ne menjünk bele, hogy mennyire tartom egészségesnek pl. a cölibátust).

És ha életében nézett már pornót, hát azt csakis azt mutatja, hogy egészséges érdeklődésű ember. És ha elvált, nem nagy tragédia: minden negyedik házas elválik (vagyis feltehetően az osztályának 1/4 elvált szülők gyermeke) - és remélhetőleg tanult belőle. És ha nincs gyereke, attól még tisztában van az alapvető társadalmi normákkal (ezzel az erővel, az a matektanár se tanítson, akinek nincs kölyke, mert akkor biztosan nem is tud szót érteni a tanítványaival).

És ha már alapvető normák... Ehhez némi empátia, kritikus szemlélet (itt nem a magyar "minden sz.r"- hozzáállásra gondolok), nyitottság, tolerancia és egy nagy adag józan paraszti ész szükségeltetik. De azt hiszem ez az összes pedagógusra vonatkozik (és minden választóképes állampolgárra, de ebbe már tényleg ne menjünk bele).

No, és akkor álljon itt néhány példa/téma, ami az én emlékeimben él az etika órákról:
halálbüntetés (pro/kontra); abortusz (pro/kontra); más kultúrák elfogadása; vallások bemutatása; Holokauszt és más népírtások (ne feledjük, hogy alig húsz éve mi történt a szomszédos Balkánon, amit egész Európa ölbe tett kézzel nézett; de említhetném akár Ruandát is), önmagunk és mások megismerése (egyszer a tanár letett valamit egy dobozban a székére, majd megkért minket, hogy egyesével nézzük meg mit látunk benne. Szépen sorjában odamentünk, és egy tükör lapult a dobozban: vagyis mindenki ugyanazt nézte, mégis mást látott benne :-)).

Szóval, van miről beszélni bőven, ahhoz hogy egy egészséges szemléletű, gondolkodó és elfogadó generációt neveljünk ki. Igenis szükség van arra, hogy kialakuljon a vitakultúra (roppant művelt és eszes nép vagyunk, ha ez is meglenne, hegyeket tudnánk megmozgatni). Kívánom az összes etikatanárnak, hogy lelje nagyon sok örömét a tanításban és tanuljon ő is sokat a gyerekektől!

U.i.: Tudom, kicsit idealisztikus voltam az utolsó bekezdésben... Ez is én vagyok.

Szólj hozzá!

2013.06.13. 19:51 Szótlan Papagáj

És mi van ha...

Címkék: emberek filozófálgatás

... csak egy szuper szofisztikált (számítógépes?) játéknak vagyunk a szereplői?

Amikor kicsi voltam (és persze azelőtt, hogy bármiféle fogalmam lett volna a reinkarnációról), valahogy az a kép jelent meg mindig előttem amikor az élet értelméről/céljáról elmélkedtem, hogy egy fazon ül egy géptermi játék előtt, és játszik. A játék végén pedig villog a felirat, hogy GAME OVER. Lehet újra kezdeni.

Na, ez a game a mi életünk? És egyébként is, what if God was one of us?

2 komment

2013.06.11. 22:05 Szótlan Papagáj

Esküvő vagy biznissz?

Címkék: média esküvő

Ma valamilyen pillanatnyi elmebajtól vezérelve megvettem az egyik esküvői magazint. 228 oldal csupán 445 Ft-ért - így a hívogató felirat. A címlapján Tatár Csilla vigyorog.

Nos, hogy mit kaptam 445 Ft-ért? 200 oldalnyi hirdetést... A legeslegeslő cikk a 84. (!) oldalán található. A trükk persze az, hogy a magazin becsomagolt állapotban hever az újságosok polcain - hiszen az ajándék (papír!) képkeretet meg kell védeni -, így a szerencsétlen menyasszony bele sem tud lapozni mielőtt megvételre érdemesnek találja.

Értem én, hogy az összes bőrt lehúzták már az esküvő témáról, na de igazán megerőltethették volna magukat a tisztelt szerkesztők.

Szólj hozzá!

2013.06.10. 20:06 Szótlan Papagáj

Környezetünk és a mérgek

Címkék: környezet tudatos vásárló

Tegnap belemélyedtem Antal Vali világába (aki nem ismeri, guglizzon :-)). Hát szép, mondhatom! Miután végigböngésztem a legkárosabb anyagokról szóló írását, majdnem azon voltam, hogy akkor most minden kozmetikumot, tisztítószert kidobok az ablakon... De akkor meg ugyan mivel mosakszom, milyen szempillaspirált használok, és hogyan lesznek tiszták a ruhák? Megnyugtató választ nem igazán találtam. De azt hiszem, ez csak egy út kezdete a tudatossá váláshoz. Mindenesetre jön a kézművesek szappanok és az adalékanyagmentes ételek csodálatos világa.


A gyógyszerek csapdájából már régóta igyekszem kievickélni. Természetesen hasznosak, de a túlzott, felesleges, és indokolatlan használatukat emberiség elleni bűntettnek vélem. Antibiotikumot már 6-7 éve nem szedtem (régebben minden évben minimum egyszer). Nem szedek be fájdalom csillapítót, hacsak nem válik elviselhetetlenné a fejfájás - amúgy pedig a havi egy helyrerakó masszás rengeteget segít (hát ha még sokkal rendszeresebben járnék jógázni, mint ahogy ígértem is magamnak!). És egyébként is, hiszek a gyógyteákban, a holisztikus gyógyászatban és abban, hogy sok minden a agyban dől el. Szóval gyógyszerek terén talán nem is állok annyira rosszul.

Étkezés. Húzósabb téma. Mert igen, lemegy az az egy kávé naponta (de csak tejszínnel, tej nélkül), a délutáni nasi, no meg a kenyér (bár egyre többször sütünk itthon, mi magunk - egy fokkal jobb, mint a bolti felfújt). Ehetnék jóval több zöldséget, gyümölcsöt. Szépen el is döntöttem, hogy heti egyszer a nyers ebéd mellett teszem le a voksomat. Vannak már olyan éttermek, kiszállítók akik kizárólag csak nyers zöldség- és gyümölcstálakat készítenek. Egyszer ettem már ilyet (jól meg is lepődtünk kolléganőimmel amikor a "pizzának" titulált csoda egy zöldséges fasírt félét takart - szigorúan nyersen!). És persze, az ember aki húshoz és sült krumplihoz (no meg rengeteg szénhidráthoz van szokva), nehezen bírja ki estig egy kis szezámmagos cukkinival. De igyekszem tartani magam az elképzelésemhez és beprogramozni, hogy ez bizony nekem jó és hosszútávon sokkal többet nyerek, mint vesztek (a kilókat kivéve :-)).

Aztán majd jól utána nézek a mosógolyóknak, kézművesek szappanoknak stb. Ezzel tartozom magamnak, mert megérdemlem ;-)

Szólj hozzá!

2013.06.09. 19:03 Szótlan Papagáj

The one and only

Címkék: esküvő szerelem idézet házasság

Szóval jövőre esküvő. Részletekbe most nem megyek vele, mert uncsi :-) Viszont van pár gondolat a házasságról és az esküvőről, amit fontosnak tartok az éterbe kiáltani.


Csak a papír miatt?
- Megy a huzavona, hogy kis vagy nagy esküvő legyen. Végül a nagyobb mellett döntünk, mert úgy az igazi a hangulat, és szeretnénk ha nemcsak a családunk, hanem a barátaink is részesei lehetnének az egybekelésünknek. Nagy Ő-re (nem a nyálas énem hívja így, hanem tényleg ő az Ő, de erről majd máskor) viszont olykor hullámokban rátör, hogy mégiscsak kis esküvőt kéne csinálni - maximum négy főset (mi ketten plusz a két tanú :-)). Hiszen a lényeg a papír - mondja ilyenkor Ő. Az én véleményem, hogy az esküvőnél pont, hogy nem a papír a lényeg. Arra ott van az élettársi viszony. Az esküvő ÜNNEP. Szertartás, rituálé. Beavatást is mondhatnék, bár ma már a házastársak nem a nászéjszakán és azt követően ismerik meg igazán egymást. Aláírok egy papírt, kimondom az igent és felveszem a nevét, ő pedig a nevére vesz, ezzel végleg egymáshoz tartozunk. Ez az élet egyik legnagyobb ünnepe a születés után, hiszen, a házasság is újjászületés. Azoknak mondom, akik hisznek az energiákban: az esküvői szertartással - amibe az "igen" és a lagzi is beletartozik - egyrészt egy hatalmas adag pozitív energialöket képződik, másrészt megpecsételődik a közös sorsunk. És ezt meg kell ünnepelni, máskülönben az esküvő is mindennapi cselekedet lenne.

Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. (Márai Sándor)

Felveszem a nevét
 - Megint csak energiák. Említettem már a házassággal való újjászületést. Születésünkkor kapunk egy nevet, amely a nők esetében többnyire a házassággal némileg módosul. Számomra ez nem megalázkodást jelent a férfi előtt. Kicsit úgy érzem, a kezébe adom az életem, és ő cserébe megvédelmez. Hiszen a név kötelez. Persze a "-né"-zés tőlem is távol áll, mert abban valóban érzek egy alárendelt szerepet (na meg ha külföldiekkel dolgozik együtt az ember, a -né nagyon furán hat az aláírásban), viszont a kötőjeles megoldás vagy a teljes családnév átvétele abszolút tetszik. Nagy Ő szerint kötőjelezzek, mert akkor az eredeti családnevem is megmarad, és az övét is felveszem. Ez némi emancipációra utal, de végülis partnerek vagyunk ;-).

Legtökéletesebb esküvő?
- Nem kifejezetten vagyok házasság mániás. Nem terveztem kislányként az esküvőmet. A lánykérés is váratlanul ért. Most is, olvasgatva az esküvői lapokat/honlapokat, az agyamat eldobom a közhelygyűjteményektől, és az esztelen menyasszonyi sipításoktól. Sokszor olvasni az aráktól, hogy azt szeretnék, ha életük legtökéletesebb napja lenne az esküvőjük. Azt hiszem, ha a tökéletesre vágyunk, akkor minden apró zökkenőt hatalmassá nagyítunk, és tönkre vágjuk vele a nagy napot. Kérdem én: nem elég ha, ha csak egy elég jó esküvőre és egy elég jó házasságra vágyunk? Egyik éjjel azt álmodtam, hogy elindultam a házasságkötő terembe, és a villamosmegállóban (merthogy, nem autóval mentem) vettem csak észre, hogy olyan szőrös a lábam, mint egy jetinek, és teljesen kétségbeestem. Hát igen, az ara-para. :-) Ma éjszaka viszont azt álmodtam, hogy az esküvő reggelén fel akartam venni a kiválasztott ruhát, ami még mindig a szalonban volt, de mivel nem foglaltam le előre, már nem volt meg. Ekkor a szalon tulajdonosa mondta, hogy nem probléma, van három másik, ami illene rám, felpróbálhatom. És valóban jók voltak. Ekkor viszont eszembe jutott (mármint álmomban), hogy hiszen még cipőt sem vettem. Mondtam is anyukámnak, hogy előbb is el kezdhettük volna szervezni ezt az egészet. De ő csak legyintett - a való életben lévő szokásától eltérően -, mondván, hogy majd ez is megoldódik. És megoldódott, mert a szalonban volt cipő is. Remélem a valóságban is ilyen nyugodtan zajlik majd minden. Meglátjuk. Mindenesetre a legfontosabbak megvannak: Ő, én és a szeretet. :-)

2 komment

süti beállítások módosítása