Múlt héten néztem az egyik reggeli beszélgetős tv-műsort, ahol az erkölcstan oktatásról volt szó. A cseles riporter jól bele is kérdezett a tutiba, amikor is azt feszegette, hogy akkor most valóban csak olyan pedagógus taníthat erkölcstant, aki nem dohányzik, nem vált el, és nem néz pornót (konkrétan ezt e kérdést tette fel egy leendő erkölcstan tanárnak: "Akkor maga sosem nézett még pornót?"... mire a pasi köpni-nyelni nem tudott, majd mosolyogva, megkerülve a kérdést, csak annyit mondott, hogy: "Ki ne ült volna már be egy olyan filmre a moziba, amiben volt erotikus jelenet?" :-)).
Na mármost, a Szülők Országos Szövetsége (vagy Szervezte vagy valami hasonló) még tavasszal kiadott egy nyilatkozatot arról, hogy szerintük milyen az erkölcsös erkölcstanár - ebben sorolták fel többek között a fent említett példákat. Pár nappal később persze közölték (talán némi média nyomásra), hogy csak ironizáltak, mert ezzel az oltári nagy badarsággal szerették volna felhívni a közfigyelmet arra, hogy milyen nehéz is meghatározni, mi tartozik az erkölcsös ember fogalmába.
Az én véleményem - és ezt csak azért merem leírni, mert nekem (máshol, egy másik országban) volt erkölcstanom a suliban:
Az erkölcstan tanár nem pap. Nem várhatók el tőle azok amelyek egy paptól igen (persze most abba ne menjünk bele, hogy mennyire tartom egészségesnek pl. a cölibátust).
És ha életében nézett már pornót, hát azt csakis azt mutatja, hogy egészséges érdeklődésű ember. És ha elvált, nem nagy tragédia: minden negyedik házas elválik (vagyis feltehetően az osztályának 1/4 elvált szülők gyermeke) - és remélhetőleg tanult belőle. És ha nincs gyereke, attól még tisztában van az alapvető társadalmi normákkal (ezzel az erővel, az a matektanár se tanítson, akinek nincs kölyke, mert akkor biztosan nem is tud szót érteni a tanítványaival).
És ha már alapvető normák... Ehhez némi empátia, kritikus szemlélet (itt nem a magyar "minden sz.r"- hozzáállásra gondolok), nyitottság, tolerancia és egy nagy adag józan paraszti ész szükségeltetik. De azt hiszem ez az összes pedagógusra vonatkozik (és minden választóképes állampolgárra, de ebbe már tényleg ne menjünk bele).
No, és akkor álljon itt néhány példa/téma, ami az én emlékeimben él az etika órákról:
halálbüntetés (pro/kontra); abortusz (pro/kontra); más kultúrák elfogadása; vallások bemutatása; Holokauszt és más népírtások (ne feledjük, hogy alig húsz éve mi történt a szomszédos Balkánon, amit egész Európa ölbe tett kézzel nézett; de említhetném akár Ruandát is), önmagunk és mások megismerése (egyszer a tanár letett valamit egy dobozban a székére, majd megkért minket, hogy egyesével nézzük meg mit látunk benne. Szépen sorjában odamentünk, és egy tükör lapult a dobozban: vagyis mindenki ugyanazt nézte, mégis mást látott benne :-)).
Szóval, van miről beszélni bőven, ahhoz hogy egy egészséges szemléletű, gondolkodó és elfogadó generációt neveljünk ki. Igenis szükség van arra, hogy kialakuljon a vitakultúra (roppant művelt és eszes nép vagyunk, ha ez is meglenne, hegyeket tudnánk megmozgatni). Kívánom az összes etikatanárnak, hogy lelje nagyon sok örömét a tanításban és tanuljon ő is sokat a gyerekektől!
U.i.: Tudom, kicsit idealisztikus voltam az utolsó bekezdésben... Ez is én vagyok.
