Amikor a télen a párizsi Sacré-Coeurben beálltunk a Hit Kapuja alá - pontosabban ráálltunk arra a bizonyos mozaikra, ami Nagy Ő szerint hatalmas energiát közvetít (http://www.sacre-coeur-montmartre.com/francais/annee-2013-2014/annee-de-la-foi/Le-passage-de-la-Porte-de-la-Foi) - szóval, akkor nem gondoltam volna, hogy alig egy év alatt milyen sokat formálódik a világról alkotott nézetem, és legfőként a hitem. Merthogy hitem az eddig nem sok volt. Nem kaptam semmilyen vallási nevelést (hacsak a toleranciára való nevelés nem számít annak). El voltam a magam kis individuális világában, azt gondolva, hogy csakis én alakítom a sorsomat. Kedvenc mottóm volt az "én nem hiszek semmiben, egyedül csak saját magamban".
Persze már régóta érnek hatások, amelyek mindenféle rezgésekről, energiákról és transzcendenciáról szólnak. De mindezt csak mostanra kezdem beépíteni magamba. Valahogy hirtelen, szép sorjában megtaláltak sorsszerű témák, majd én is el kezdtem keresni őket: Mennyei prófécia, Akasha-krónika, reinkarnáció, Meseterek (segítők), jóga, a Most hatalma stb.
Nem tudom, hogy a Hit Kapuja játszott közre, de valami megindult bennem. Talán idővel mindenkinél eljön a pillanat, amikor úgy érzi túl sok az egybeesés. Az életet nem lehet többé már a véletlennel magyarázni. Lassan összeáll a kép, és nem tehetsz mást, csak hinni. Hinni abban, hogy vannak feletted álló hatalmak (ez alázathoz vezet). Hinni, hogy van utad és segítenek neked (megtanulsz hálásnak lenni). És hinni abban, hogy te is a nagy egész része vagy (ettől elfogadóbb és türelmesebb leszel).
Most olvasok egy könyvet, amely egy interjúsorozat Jorge Bergoglióval (amikor megírták, még nem volt pápa). Éreztem már, hogy ez az ember egészen különleges. Ez a könyv is abban erősít meg, hogy nem csak az egyházon belül, de azon kívül is tömegekhez ér el a szava. Nagyon tetszik amit az életről és a vallásról mond (és az egyik kedvenc filmje a Babette lakomája, amit én is imádok :-)). Van egy rész, ami nagyon megfogott. Arról beszél, hogyan lett pap - sorsszerű hívás volt a számára. És ennek kapcsán mondja azt, hogy Isten mindig megelőz minket.
Isten így nyilatkozik meg Jeremiás prófétának : "Én vagyok a mogyorófa vesszeje." Mert tavasszal a mogyorófa virágzik először. Minden mást megelőzve. János evangélista pedig azt mondja: "Isten előbb szeretett, ebben áll a szeretet, hogy Isten előbb szeretett minket". (...) Az Istennel való találkozásnak belülről kell indulnia.
Aztán kicsit később ezt mondja:
Úgy gondolom, hogy az önátadást, az önmagunkról való teljes lemondást kell megélnünk, amikor az egész lényünk belép Isten jelenlétébe. Itt születik meg a párbeszéd, a hallgatás, az átalakulás. Istenre nézünk, de elsősorban azt érezzük, hogy ő néz bennünket.
(F. Ambrogetti - S. Rubin: Ferenc pápa. Beszélgetések Jorge Bergoglióval)
Igen nagy dolog amikor olyan élmény ér, amikor megérzed a mindenségben rejlő rendszert, és azt, hogy nem vagy magadra hagyva. Innétől kezdve csak rajtad áll, hogy milyen mélyen tudsz magadba merülni azért, hogy megtaláld Istent. Mondjuk, a hit az segít...
